Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első meghatározó könyv

2010.12.09

  Az első könyv, melyet a sors az olvasni tanítás szándékával tett kezembe, Nagy Katalin: Világgá mentem című hosszúkás, egészen vékony kötete volt. Máig emlékszem a borítóra: apró földgömbön egy kisember lépeget botra kötött batyúval (utólag látom, hogy az egy pár tornacsuka), és a sorozat címe, amelyben a kiadás megjelent, gyerekírással szerepel a borító tetején: Már tudok olvasni!

Antikvár példány kereshető a neten:

Megmaradt bennem az emlék, ahogyan ballagás után álldogálok homokillattal övezett  óvodám kertjében, és megbűvölve nézem a könyvet.

Kisiskolásként lelkes takarékbélyeg-gyűjtő voltam. Második év végén beváltottuk és levásároltuk az összeget, s a kitűnő bizonyítvány jutalmául nagy zacskónyi könyvet kaptam. Van egy képem ezzel kapcsolatban is: társasházunk kertjében üldögélek a padon, mellettem az új kötetek, s én boldogon veszem kezembe, forgatom, nézegetem, lapozgatom őket. (Sokkal jobb és békésebb programnak ígérkezett az egyedüli olvasás, mert anno a házunkban két hasonló korú lány, mint én. Csakis párban voltunk képesek játszani. Ha mégis hárman jöttünk össze, annak veszekedés meg hajcibálás lett a vége.)

Legnagyobb örömömre nemrégiben egy 2007 óta előjegyzett könyvet szerzett meg nekem az egyik netes antikvárius, és ez Alena Santarová 1964-es ifjúsági regénye, a Kata, Katrin, Katinka.

A történet két generáció történetét mutatja be, miközben ide-oda utazhatunk az időben; kezdve onnan, hogy kamasz hősnőnk, a lázadó Kata mindenáron Katrin szeretne lenni, hiszen az sokkal divatosabb név. Molylepkeszín életét szeretné mindenáron kiszínezni, ezért menő barátnőt választ magának, ódzkodik a nagyszülőknél, az unokatesókkal való együttes nyaralástól (még akkor is, ha egy igazi vízitúrára indulnak együtt). Ám Kata durcássága enyhülni kezd, amikor a padláson egy réges-régi naplóra bukkan. Lelkesen és nagy izgalommal kezdi olvasni a titkos dokumentumot, melynek írója egy bizonyos Katinka, aki valamikor a 19. század végén született, és bizony több szürkeállománnyal áldotta meg a sors, mint öccsét. Édesapjuk hiába tanítja otthon, a fiúcska unja és utálja a matematikát, a latint, a történelmet... Nem úgy Katinka, akinek pedig nem lenne szabad tanulni. Hiszen lánynak született, aki szigorú édesanyja mellett maximum a háztartásvezetés tudományát sajátíthatja el. Igen ám, de a szabadidejében a kislány könyveket olvas, hímzés közben a latin deklinációkat memorizálja, melyet apuka sehogy sem bír beleszuszakolni a bikkfafejű, bohóckodó öcsike fejébe. Mikor édesanyja tudomást szerez róla, bizony megveri Katinkát, ám a fizikai erőszakkal tarkított lelki terror már nem tudja eltéríteni őt a Tudás Ösvényéről, melyre sorsa vezette rá. Szerencsére az édesapja személyében támogatóra talál, és egészen a sikeres orvosegyetemi felvételiig jut. Bár a kitörő világháború Katinkát végül megakadályozza abban, hogy végzett orvos legyen, a naplóban rögzített példa segíthet a kamaszkor krízisében lévő Katának, hogy kívülről tekintsen saját sorsára és még időben revideálja nézeteit....

Imádtam ezt a könyvet. Tizenkét éves voltam, amikor először elolvastam; a kötetet még Édesanyám hozta lányszobájából. Azóta elkallódott, ezért kerestem-kutattam több éven keresztül, míg mára megleltem.

Emlékszünk a Delfin-könyvekre?

Nekem a Ne hagyd magad, Florian! volt a kedvencem. Szerzője egy osztrák írónő, Lene Mayer-Skumenz:

Igazi nyári szünetre való olvasmány Eva Bernardirová ifjúsági regénye, Messze még a szünidő? címmel:

Eva Bernardinova: Messze még a szünidő  1 ft  nmá

Volt egy Edith Nesbit-meséskönyvem is, aminek már egyszerűen nem emlékszem a címére. Viszont volt benne egy olyan történet, melynek melasztenger szerepelt.

"Hogyan győzte le a jaguárt a teknős?" Ebben a könyvben afrikai állatmesék vannak. Két éve egy vidéki könyvtártól sikerült szívességet kérnem. Térítés ellenében fénymásolatot készítettek belőle és postán elküldték részemre.

Francia tündérmesék. Ezen a címen keresem égen-földön azt a könyvet, ami nagy-nagy kedvencem volt. Arra is emlékszem, hogy a borítóján fehér alapon zöld színű figurák voltak, indák között kicsi tündérfejek.

Az első mesében egy almásderes paripa szerepelt.

Volt benne egy szívszorító történet egy kislányról, akit édesanyja egy napon elvitt moziba, hogy megnézzék a Hófehérkét. Előtte azonban - háború volt - egy híradót is vetítettek, és a kislány ennek láttán úgy megrémült, hogy aznap éjszaka csak nagy nehézségek árán tudott elaludni. Megfogadta, hogy soha nem fog felnőni! S ez így is lett: az elkövetkező években egyetlen centimétert sem nőtt! Míg egy bűbájjal telehintett éjszakán azt álmodta, hogy egy sárkány barlangjában raboskodik, és egyszer csak megérkezik a herceg. A kislány megörül, végre kiszabadulhat! Ám a herceg, miután meglátja őt, meghökkenve csak annyit mond:

- Ugyan, téged nem szabadítalak ki, hiszen csak egy kislány vagy! - s azzal otthagyja őt...

Ekkor a kislány felébred álmából, és szorongva kezdi kémlelni az ablakon túl a teliholdat. Bárcsak ismét nőhetnék, bárcsak, bárcsak! - suttogja dobogó szívvel az éjszakába.

Reggel, ébredés után zsibbadás csiklandozza végtagjait. Mintha ezernyi hangya futkároznék rajta! Kimegy édesanyjához a konyhába, és hatalmas étvággyal megreggelizik. Aztán jön a felismerés: hiszen ő megnőtt az előző éjszaka! Egyetlen régi ruhája sem megy rá, ezért újakat kell vásárolni, hogy elmehessen az iskolába. - Milyen jó volna újra olvasni ezt a tündérmesés kötetet!

Két történetre emlékszem még belőle: az egyikben minden szereplőt és tárgyat Zsaklinnak hívtak. A másikat pedig valamelyik francia avantgárd költő írta, talán Paul Éluard?... Ez egy igen rendetlen autósról szól, akinek a kutyától kezdve a sarjadzó majomkenyérfáig mindenféle élőlény meg lom volt a kocsijában.

Boldoggá tenne, ha olvasóim közül valaki ráismerne a Francia tündérmesékre, és ha neki vagy családtagjának, barátjának, ismerősének megvan egy példány, akkor értesítene engem, és megegyezhetnénk abban, hogyan oldhatnánk meg a másolatkészítést. Előre is köszönöm! :-)

 Coffi, Pocak, Paprika - ezt a könyvet valamelyik húsvétra kaptam szüleimtől. Két éve láttam az egyik tankönyvkiadó standján, hogy ismét megjelent.

 

Ez a példány kissé szakadozott, de a borító már eleve kellemes emlékeket ébreszt. Gyöngybetűkkel van írva, nagyon klassz!

Hetedikes voltam, amikor elovastam Vidor Miklóstól a Vasárnap döntőt. Nagy Lajos Három boltoskiasszonya szintén nagyon tetszett. Nem vagyok a manapság divatos Harry Potter- és vámpírkönyvek dömpingje ellen; díjazom az eredeti történeteket, bár egyik témának sem vagyok rajongója. Legjobb bartánőm szokott elhívni HP-filmekre, és ha vége a vetítésnek, elmagyarázza, miről szólt az adott darab. :-) Az Alkonyat-szagából kimaradtam, viszont karácsony után végre elolvashatom Lindqvist HÍVJ BE! című regényét (az ebből készült filmet már láttam, sokkoló és elgondolkodtató volt, olyan, ami miatt szeretem az észak-európai mozikat).

a Hívj be! "tulajdonképpen egy kísérlet: mi történik, ha a valóság szövetét éppen csak egy kicsit rángatjuk meg, mondjuk a szomszédba beköltözik egy tizenkét éves vámpír? Lindqvist mesterien végig is játssza ezt: a gyilkosságok és egyebek ellenére minden a lehető legrémisztőbben normális marad. Hó,lakótelep." (konyvespontblogponthu)

Mit olvasnék most, ebben a pillanatban, ha...?

Az előbbi blog ötletet adott: valamit Ulickajától, Robbet-Grillet-től, Cormac McCarthy-tól.

Foglalkoztat, miért olyan népszerű A tetovált lány, meg Vass Virág Franciadrazséja; jó lenne befejezni az első Bárdos András-kötetet, és elolvasni a másodikat. Szóval "mindenevő" vagyok. Legközelebb gyermekirodalmi ajánlóval folytatom.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

budagyongy@citromail.hu

(Pintér Gézáné, 2013.08.01 00:42)

Szeretném megkérdezni, hogy a Kata, Katrin, Katinka c. könyved nem véletlenül pöttyös kiadás? Égre-földre keresem, mert én valamikor régen még pöttyösben olvastam (legalábbis emlékeim szerint), de sehol sem lehet fellelni. Legalább te győzz meg róla, hogy létezik ilyen, nem hiába keresem.
Köszönettel: Gyöngyi